Liza élete 6. rész
A történet az abszurd és tragikus kukoricadarálóval folytatódik, szinte hihetetlen módon. Itt olvashatsz arról, miért hívták Lizát sokszor fehér hollónak? Cseresznyéspusztán miért egy terebélyes körtefa lesz a lényeges? Milyen Édesanyjától kapott emléke volt Erzsébetnek a mostohaszülők és testvérek között. A mi kis Csipkerózsikánkra is cselédszerep jutott ezúttal egy valós meséjében. Ki az a szereplők közül, aki a lehetőségekhez képest segíti őt?
1925-ben elvesztette ezt a nővérét is, az utolsó közvetlen családtagját, akit egy – a mai olvasónak furcsának tűnő –, de egy leszakadó fali kukoricadaráló sújtott halálra. És a képtelenség nem ért véget! Az özvegyen maradt férj szíve ugyanis szó szerint megszakadt és belehalt a fájdalomba! Együtt temették őket, és az esetnek akkoriban nagy híre volt!
Most már az árván maradt Lacika és Erzsébet, együtt kerültek nagybátyjukhoz a Paks környéki Vajtára, akinek felesége Juliska, eredetileg tanítónő volt. A házaspár (Júlia és István), gyermektelen lévén gyakorlatilag örökbe fogadták őket A kislány árva szíve, bár iszonyatosan fájt, de tudta, hogy többé már nem viselkedhet gyermekként. Ügyes kis cselédként szolgálta a családot, a három unokafivérét és nagybátyját, akik esetenként igen mostohán bántak vele.Bár volt egy felnőtt unokanővére is, ám ő nem törődött vele, egyedül nénje próbálta ügyes pedagógiával egyengetni a kis bakfis testi-lelki fejlődését. Ám volt valami egészen különös, mondhatni "fehér holló" a kis Erzsébetben, melyet ő az emberek előtt nem akart mutatni ugyan, de mégis valamiképp kilógott a sorból!Ez leginkább a mindennapok földhözragadt világtól való idegenkedésében mutatkozott meg, ami miatt egyre határozottabban fogalmazódott meg benne, hogy amint felnő, a fölséges Istent fogja szolgálni. Azt azonban még ekkor nem tudta, hogy ez miként lehetséges!?
A Lelki Napló tanúsága szerint az Úr így inti később Erzsébet asszonyt: "Életed küzdelmei már kiskorodtól Isten tervei szerint alakultak. Emlékezz! Körülötted mindig voltak olyan személyek, akik észrevették életed rendkívüliségét és küzdelmeid értékét. Az egyik ismerősöd fehér hollónak nevezett, és sokan voltak, akik minden tudatlanságod dacára rendkívüli gyermeknek tartottak. (...) De ez téged ne tegyen önteltté. Vigyázz!" (III/145)A fentiek tudatában érthető, ha a kis Erzsébet bár szófogadó, szorgalmas és jószívű, de magába zárkózó és nehezen megközelíthető gyermek volt. A kislány egészen egyedi szemléletét bizonyítja az is, hogy amikor a nénje az iskolába járáshoz varrt neki szoknyát és blúzt, Liza bár megköszönte, de nem volt hajlandó felvenni, mígnem nekiadta azt egy nagyon szegény iskolatársának. Ez, nyilvánvalóan rosszul eshetett nénjének, de tiszteletben tartotta a kis "fehér holló" döntését, aki legszívesebben egyetlen "glott" köpenyét hordta hosszú ruhaként, mely még édesanyjától kapott!
A nagybácsi családjában, csak ünnepnapokon volt együtt étkezés. A sok munka olykor elterelte a figyelmet a kis Lizáról, vagy ő maga felejtett el enni, úgyhogy előfordult, hogy éhen maradt.Nyáron ez nem is volt olyan nagy gond a számára, mert amint tehette, elvonult a szántóföldszéli terebélyes körtefa (II/23) alá, és ott csillapíthatta maró éhségét! El-elmélázott azon, hogy az öreg fa, milyen bőségesen ontja édes gyümölcsét, boldognak és boldogtalannak, madárnak és darázsnak egyaránt. És Erzsébet boldogtalan volt, mert legszívesebben kifutott volna a világból, egyenesen a Jóistenhez, hogy Őt szolgálja, csakis Őt! Olykor, ebben a lelki állapotában csodás illatot érzett, mely bíztatólag hatott rá.
Erzsébet 1927-28 környékén fejezte be a négy elemit, majd nénje tanácsára egy "gazdasszonyképzőt" is elvégzett, melyben főzésre, pénzbeosztásra és társasági viselkedésre kapott oktatást. Ám mindez semmit sem változtatott a kis bakfis életén, hiszen lelkének állandó nyugtalansága mellett, a család folytonos költözködése is talajtalanná tette az életét. Cseresznyéspusztáról Vajtára, majd Kisvárdára költöztek, mígnem Pestre a Teleki tér környékére!