A közbenjáró imáról 

A SZABAD AKARAT FÉNYÉBEN

A közbenjáró ima - különös eszköz Isten kezében. A kegyelmi hatás kifejezés egyáltalán nem véletlen, bár ez elsőre talán szükségtelen körbeírásnak hangozhat. Mi, azáltal, hogy hagyjuk az isteni kegyelmet bennünk munkálkodni, engedjük Istent magunkban érvényesülni, "mintegy életre keltjük magunkban", így Krisztus jelenléte mások számára  rajtunk keresztüli tapasztalat lesz. Isten jelenléte és a Sátán jelenléte kölcsönösen kizárja egymást (a definíció szerint a Sátán Isten hiánya), a gonosz erőtlenné válik, a Napló szerint - a Sátán megvakul. Más szóval, a bennünk lévő fény eltünteti a sötétséget mások körül, akár tetszik nekik, akár nem, egyre tisztábban látnak. Bár a kegyelmre lehet, hogy még nem nyitott az adott személy, de mi segítünk neki látni. Isten tiszteletben kell, hogy tartsa a szabad akaratot. Minket, emberi teremtményeket azonban nem köt ugyanez az isteni szabály. Mi éreztethetjük a kegyelmi jelenlét hatását embertársainkkal, a szabad akarat tiszteletben tartása nem vonatkozik az embertársainkkal történő interakciókra. Az egész közbenjárás egy extra segítség, és szeretek rá úgy tekinteni, mint "Isten Szent Trükkjére".